Valhalia

Egy, a miénkkel párhuzamos világ, a mágia birodalma, melyben különféle, számunkra ismeretlen lényeg élnek szabadon: sárkányok, nimfák, óriások. A Prófécia szerint öt alkalommal teremtették újra az istenek – Frea, Taranis, Donar, Elil, Nasse és Neena -, míg elérte mai formáját, melyet nem pusztított el tűzvész, árvíz, földrengés, szélvihar és különös lények. A főisten, a hatalmas Ansar testvéreinek gyermekei, a Fény Istennője és a Sötétség Istene – Neena és Nasse - alkották meg a ma ismert Valhaliát, melyben az elemek szövetsége tartja fenn az egyensúlyt.

A központi földrész, mely a Végtelen-óceán közepén emelkedik ki hatalmas szigetként, távol az Ismeretlen Vidékektől, öt hatalmas városállamnak ad otthont, ezek a halandók világának központjai: Kendra, Snorr, Ten, Visae és Hansen. Mindegyiknek megvannak a maguk szokásai, törvényei, melyekbe a másiknak nincs joga beleszólni. Ezeken kívül aprócska falvak pettyezik a vidéket, lakóik függetlenedni próbálnak az öt nagy uralmától, azonban ez azzal is jár számukra, hogy nap mint nap harcolniuk kell az életben maradásért.

A legősibb és egyben leghatalmasabb városállam, területe többszöröse a többi négynek. Lakó védőszentjeiknek Nassét és Neenát tartják, a két istenség eggyé válásából született meg Kendra jelmondata: „a Hatalmas Egy figyel téged”. Úgy tartják, ezeken a területeken születtek meg X000-ban a Szent Harcosok, s X777-ben a Prófécia szerint az új generációnak is itt kellett összegyűlnie, vérük e városállamhoz köti őket. 

A Sárkányszikla

Kendrát hatalmas hegyláncok veszik körül, melyek védelmet nyújtanak a támadók és behatolók ellen, földjei termékenyek, folyói kristálytiszták, halakban gazdagok. Az apró földműves településeken túl terül el maga a városállam szíve, kívül a külső-, majd a belsővárossal, mely a harcosok hét osztagának ad otthon, ami körülveszi a hegy oldalába épített Fellegvárat, a Stardyen klán otthonát. Ez egy nehezen megközelíthető kastély, melybe csak a hegybe vájt hosszú és keskeny lépcsőrendszeren át lehet bejutni, ezt a nap minden szakában éber őrök őrzik, idegenek, hívatlanok ide nem tehetik be a lábukat, még az osztagok kapitányainak és a klánok vezéreinek is hivatalos engedély kell hozzá. 

E hatalmas városállam az öt közül az egyetlen, melynek minden apró részét átjárja a mágia, mely a Fellegvárhoz tartozó kert mögött elterülő Sárkánymezőtől ered, mágikus erejű lakói táplálják Kendrát - úgy tartják, a mező határán emelkedő Sárkánysziklán választják ki az ősi sárkányok harcosaikat. A harcosokat fizikai kiképzés mellett mágiára is tanítják, a vezető Stardyen klán legfőbb tanácsadói mind a legerősebb mágusok közül kerülnek ki. Nem földi léthez köthető ereje miatt féli a többi városállam a Hatalmas Egyet, ez volt az Ezeréves Háború kirobbanásának egyik fő oka.

Az északon fekvő városállam magasan a hegyek között fekszik, ez a jég birodalma, védőszentje a Víz Istene, Taranis. A hatalmas, több száz méter magas védfalak mellett az a hír járja, hogy Snorrt egy ismeretlen erő védi, mely ősi fekete mágiához kötethető. Így lett a városállam jelmondata: „a Harcias Sötétség felemészt”. Lakói jóformán halászatból és vadászatból élnek, a fontosabb nyersanyagokat a messzi Tentől és Kendrától vásárolják, a legkeményebb, jéghideg telek megedzették az ittenieket, akik sokszor az életükért küzdenek és napról napra élnek. 

A Jégpalota

Ítéletidőben a Bölcs Jégpalotájába mindenkinek szabad bejárása van, így próbálják az amúgy is csekély számú lakost megmenteni. Az itteni főklán vezérét tisztelik és szeretik a legjobban, hisz ajtaja mindig nyitva áll a menekültek előtt. A közemberek házai tömör és vastag falúak, hogy a csípős hideget kinn tartsák, a családok – a többi városállam hatalmas klánjaitól eltérően – egy épületben laknak, általában tizenöt-húsz fő egy tető alatt. A snorri klánok jóval kevesebb főt számlálnak, mint a másik négyé.

Úgy tartják, Donar óriásai ezen a vidéken telepedtek le, különleges védőmágiájukat Snorr harcosai – akik közelharcban, gyalogságban a legkegyetlenebbek és leghatékonyabbak, a legtöbbjük egyszerű, fizetett zsoldos – előszeretettel vetik be őket, noha nehezen irányíthatóak. 

 

Maga a Paradicsom. A sivatag közepén, egy hatalmas oázis mélyén fekvő városállam számlálja a legtöbb lakost Valhalia központi földrészén. Állandó összeköttetésben áll a Végtelen Óceánnal, irigylésre méltó hajóhaddal rendelkezik. Minden egzotikus luxuscikket innen szállítanak a többi városállamba, nagyrészt kereskedelemből élnek. Földjeit egyetlen sebes folyású folyó és egy kiszáradóban lévő tó táplálja, melynek medre az évi egyszeri esős évszakban friss esővízzel telik meg. A legnevesebb kereskedők mellett – akik egész Valhaliát bejárják életük során – innen származnak a leghírhedtebb csempészek, tolvajok és műkincsrablók is.

Ez egyetlen városállam, melynek vezető klánja, a Drasil klán csakis női leszármazottakat nevez ki Bölcsnek már a megalakulás óta, ezzel róják le tiszteletüket védőszentjük, Frea, a Tűz Istennője előtt. A legnevesebb klánok már évszázadok óta égig érő piramisokba temetik halottaikat, ezek az óriási építmények koszorúszerűen veszik körbe Ten városfalát a sivatagban, így ezek a helyek egyben őrtornyokként is szolgálnak. 

E városállam harcosai a csendes gyilkolás művészei, többnyire nindzsák és amazonok – a kapitányok mindig a Sivatagi Viperáknak nevezett női bérgyilkos rend tagjaiból kerülnek ki -, akik a harc mellett felderítésben is kiemelkedőek. Ősidők óta szelídítenek meg tűzből fogant sasokat – a főnixek leszármazottait -, melyeket harcban és megfigyelésben is egyaránt be tudnak vetni. Ezért lett jelszavuk a „Vörös Madár csap le rád”.

A keleten fekvő városállam az öt nagy közül a legkésőbb alakult, s Kendrához hasonlóan mágiában bővelkedik, a hatalmas szamuráj hadsereget külön kiképzésben részesítik, mely során egy választott sárkány tökéletes lovasai lehetnek. Míg más városállamokban lovakat alkalmaznak harcban, Visae-ben egy sem található, ők védőszentjük, Donar, a Föld Istenének ajándékát élvezik: bár méretük jócskán lecsökkent az évszázadok során, e városállam óriási sárkányhadat tudhat magáénak, melyek bármelyik földi hátason könnyűszerrel kerekednek felül. Innen ered jelszavuk is: „a Zöld Sárkány tüze perzsel fel”. 

Visae-nek különleges szokásai és hagyományai vannak, modoruk jóval kifinomultabb, mint a másik négy lakosaié, még az egyszerű közemberek is udvariasak és tisztelettudóak egymással. A vezért Minari klánt és annak Bölcsét tisztelik, nevét Donaréval együtt imába foglalják, tekintélye nagyobb, mint a többi városállam Bölcseié. 

Évente háromszor hatalmas esőzések öntik el a területet bőséges rizs és tea termést hozva, melyek a legfőbb kiviteli cikkek. Emellett az egyszerű közemberek a sárkánytojások kikeltetésével és a fiókák gondozásával foglalkoznak, a legnagyobb klánok pedig a sárkányaikat pároztatják, hogy tökéletes harcos vérvonalat tenyésszenek ki. 

Visae megalakulása óta ellentétben áll és gyűlöletet táplál a nyugati Hansen ellen, mely eltérő felfogásukból, kultúrájukból és törvényeikből fakad. Az Ezeréves Háború küszöbén megalakulni látszó Négyes Szövetségét e két városállam ellentéte miatt nem tudják megvalósítani.

A nyugati városállam a második legöregebb, Kendra után ezt alapították meg. Az egész egy hatalmas, egybefüggő erődítmény, mely széles, zárt folyósokkal kapcsolódik kapcsolódik a kisebb, kupolaszerű építményekhez. Hansen egy szervezett és zárt közösség szigorú szabályokkal, nagy múltú vezérklánja véres harcok árán szerezte meg a diktatórikus hatalmat, Bölcse a terror eszközével élve irányítja népét.

A városállamban minden gyermeket már születésekor próbának vetik alá, a gyengéket, csenevészeket és egészségteleneket kivégzik, hogy csak a legerősebbek és rátermettebbek legyenek végül Hansen hírhedt hadseregének tagjai. Egészen kicsi korukban kezdik meg a fiatalok kiképzését, melybe sokan az évek során belehalnak, így tizennyolc éves korukra a túlélők Valhalia legkegyetlenebb seregének tagjaivá válnak. Minden harcos társa egy gyilkos, ölésre tanított tigris, mely a Prófécia szerint védőszentjük, a Szél Istenének, Elil ajándéka volt számukra, különösen azért, hogy Visae sárkányaival szembe tudjanak szállni. Ezért lett jelmondatuk a „Fehér Tigris élesíti karmait”.

Hansen az egyetlen városállam az öt nagy közül, ami nem kapcsolódik be a termelésre, száraz, sivatagi körülmények között önellátásra termel, az itt élők felfogása szerint ez is csak hozzájárul ahhoz, hogy végül a legerősebbek maradjanak életben. Gyakorlatilag minden hanseni született harcos, a mágiát elvetik, az istenek elleni véteknek tartják, s többek között ezért is kezdeményezték az Évezredes Háborúvá vált harcot Kendra ellen.